• Takarítás cégek részére
  • bejarono
  • Egyéb szolgáltatások
  • akcios
  • Termékeink
  • Facebook követés

Hírlevél

Naprakészen legfrissebb híreinkből!

Feliratkozások kezelése

Csatlakozz!

iwiwfacebook

Megosztás

Share this

 Elfoglalt a modern nő? Hát hogyne! Magánélet, munka, barátok, és nem árt néha lezavarni egy-egy mélyebb beszélgetést csak úgy önmagával. Sok a feladat, még több a kihívás, mindenütt megfelelni, az idő meg sosem elég. Dönteni kell, hogy mit helyez előtérbe: a mindig tiszta lakásban egyedül dvd-zik, mert lemorzsolódtak a havernők, vagy önfeledten gurítja a le a sokadik italt, holott otthon úszik a konyha. Elég! Kell egy takarítónő! De milyen legyen? Adjak neki kulcsot? Milyen gyakran jöjjön? Hogyan közöljem ha nem vagyok elégedett? Kötelező megtartani a steril, alkalmazó és alkalmazott viszonyt? Vége az önfeledt ruhaszétdobálós korszaknak, mert mindig össze kell pakolni mielőtt befut a nő? Rábízzam a mosást is? A takarítónő alkalmazása legalább annyi kérdést vet fel, mint ahány problémát megold.

Sokszor maga a döntés a legnehezebb, hogy most akkor tényleg annyira béna vagyok, hogy segítséget kell kérnem a háztartás ellátásában? Tényleg más sikálja a klozetomat és más mossa a padlómat, amit elvileg én is megtehetnék? Csajoknál ez komolyan hiúsági kérdéssé duzzadhat, de ha nem megy, hát nem megy, viszont a kosz se megy, úgyhogy rá kell szánnunk magunkat. Főleg, ha gyerek is van, pasi is van, vagy ha annyit dolgozunk, hogy képtelenség időt szakítani a lakásra. Az elején még kicsit kínos, de végülis üzletről beszélünk, nem megalázásról és nem saját szegénységi bizonyítványunkat írjuk alá ezzel, hanem belátjuk, az élet megváltozott.

 

Marika zúz

Döntöttünk, de hogyan tovább? Jó, megbízható, kedves, alapos takarítónőt találni legalább olyan nehéz, mint szakmailag feddhetetlen és bizalmat ébresztő nőgyógyászt. Persze hirdetési újságokból is választhatunk, de ez lutri, így szerencsésebb olyan valakit alkalmazni akit ismerősünk ajánl, hiszen mégiscsak az otthonunkba engedünk be valakit, bizalmi kérdés ez, jól jön a referencia. Ha az elején lefektetjük az alapokat később nem lehet nagy gáz, szóval egyértelműnek kell lenni. Csak azt várhatjuk el a takarítónőtől, amire alkalmaztuk, úgyhogy szépen mondjuk el, mit szeretnénk. A leggyakoribb panasz, hogy csak ott teszik erdnbe a lakást, "ahol a papok táncolna", ez pedig pontosan az, amire kutyafuttában nekünk is lenne időnk. Hűtőszekrényt kimosni, bútorokat húzogatni, pókhálókért ágaskodni senki nem szeret, ők sem, így jó, ha erre már az elején felhívjuk a figyelmet. Van, aki szektoronként kéri az alapos tisztítást, hogy "Kedves Marika, ma koncentráljunk a konyhára, legyen kedves törölje le a tányérokat, portalanítsa a polcokat, súrolja ki a sütőt." (Minden takarítónőt, na jó, minden másodikat Marikának hívnak, ez tény, de felettébb különös jelenség is.)

A jó viszony szintén nem mellékes, de nehéz pontosan belőni a határokat. Nem legjobb barátnőt keresünk - legalábbis kezdetben, hanem egy megbízható alkalmazottat, aki rendben tartja az otthonunkat, de pont emiatt mégsem lehetünk túlságosan távolságtartók, hisz az otthonunkat tartja rendben. A legtöbb nőnek ráadásul lelkiismeret-furdalást okoz despotaként kiosztani a teendőket vagy kritizálni az elvégzett munkát, mégiscsak egy nálunk idősebb asszonyról beszélünk vagy épp egy fiatalabb lányról, aki az egyetem mellett erre kényszerül. Mindenki tanult a rabszolgaságról, sőt azt is tudjuk, hogy az előző század nagypolgári családai cselédet tartottak. Édes Anna biztos elképedne, hogy micsoda erkölcsi gondokkal küzd a modern nő, lám, hogy megválltozott a világ. És tényleg, mert nem könnyű úgy viselkedni, hogy se úrnőnek, se baleknak ne látszódjunk. Az évek során szolidárisabbak lettünk, a pesti úrinők csípőből ugráltatták a cselédeket, pláne ha drága férjük túl intim viszonyba keveredett beosztottjukkal, mi meg azon rugózunk, hogy nem ciki-e megmondani, hogy dzsuvás maradt a konyhaszekrény, és egyáltalán, kicsit szégyelljük magunkat az egész miatt. Kiváltképp amiatt, hogy kosz van.

Ezeken a kezdeti bénáskodásokon túl kell esni és azon is, most akor kulcsot is másoltatunk neki? Para, igen, de ha így döntünk, mert dolgozunk, és nem otthon vagyunk egész nap, akkor csak reménykedhetünk, hogy nem tűnik el semmi, nem törik el semmi, és valóban dolgozik az alkalmazott amíg egyedül van otthon. Biztos bennetek is él még a kép a Valami Amerika Terka nénijéről, aki még munkaidőben sem tudott szabadulni a szappanoperák mesés világától. Egyébként persze velünk sem lehet könnyű, hisz ha nem takarít az a baj, ha takarít akkor meg az, mert ki vagyunk borulva, hogy rejtélyes módon a dolgok sosem a helyükre kerülnek vissza. Oké ízlés dolga, hogy a váza a komód szélén legyen, vagy a közepén, de én házam az én váram. Középen azt mondtam! És mit keresnek a kutyajátékok a gyümölcsöskosárban? És miért kell az étkező székeit a fal mellé fölsorakoztatni, ahelyett, hogy az asztalnál maradnának? Aztán persze Marika jön, mutogatja az unokák fényképét és annyira nehéz azt mondani, hogy túl szaporák a porcicák mostanság. Naná, hisz nem azért megy valaki takarítani, mert nincs kedve hr vezetőként dolgozni, hanem mert ilyen-olyan körülmények miatt ez az egyetlen járható út. Nem azért mert buta, és van, aki imádja is mindezt, de minél jobban megismerjük őket, annál nehezebb sorsok bontakoznak ki.

És sokszor szépen lassan kialakul egy szinte baráti viszony. Már nem csak akkor jön, ha takarítani kell, de az állatokra is vigyáz, ha nem vagyunk itthon, mi pedig már nem csak pénzt adunk neki, hanem kiselejtezett hűtőnket, sokszor ruhákat, babajátékokat, bármit, amire szüksége van. Olyan is megtörtént, hogy egyikünk családja munkát szerzett az immár családi barátnak, ám idővel sajnos kiderült, a sikálással még mindig jobban jár, hisz egyedül neveli pici gyerekét, és ahhoz idő is kell, nem lehet estig gályázni. Egy ilyen ember kincs, a bizalom oda-vissza megvan. Érdemes hát kiválasztani a megfelelőt.

Mennyi az annyi?

Ha azonban nem keverednénk bele az állandó takarítónő-mizériába, de kosz van (mondjuk ki), akkor igényelhetünk egyszeri takarítást. Emberünk jön, aztán megy is, minden bizonnyal csillogó-villogó lakást hagyva maga után. A választást nagyban befolyásolja az ár, ez ugye teljesen egyértelmű. A nagyobb cégek, de még a magánszemélyek tarifáit is rengeteg tényező befolyásolja. Milyen gyakori takarításra tartunk igényt? Hol van a lakás? Hányan laknak benne? Milyen eszközökkel van felszerelve? Nem mindegy, hogy a takarító felmosóval, törlőkendővel és tisztítószerekkel felvértezve kell, hogy érkezzen, vagy minden eszköz adott. Ha igényesebbek vagyunk és nem nyakig koszban várjuk a takarítónőt, plusz nem 500 négyzetméteres hásziendában lakunk, akkor 1500-1700 forintos óradíjjal kell számolnunk. Ha takarítócéggel kötünk szerződést, valószínű hogy először kijönnek és felmérik a terepet és személyre szabott tarifát kalkulálnak. Így mindenki jól jár, minket pedig nem ér meglepetés amikor perkálni kell. Mi a helyzet akkor, ha tudatos földlakóként, nem használunk hardcore tisztító-, oldó-, és felmosószereket? Nyugodtan kérhetjük, hogy a hypot, sósavak és egyéb ínyencségeket hagyják inkább a küszöbön kívül, vagy még ott se. Akad cég, ami már likvidálta palettájáról ezeket a gyilkos anyagokat és kifejezetten környezetbarát termékekkel suvickol. Bravo! Ha olyan takarítónőt választunk akit hidegen hagy a föld és a vízkészletek jóléte, akkor sanszos, hogy többet fog kérni az elvégzett munkáért. Mi lesz az indok? A bioszerekkel több idő a takarítás. Valóban sokkal egyszerűbb ráküldeni egy kis sósavat a vízkőre, pláne ha összekeveredik más finomsággal, akkor aztán kellemes delíriumban lehet folytatni a munkát. Kérjük, mondjuk, tájékoztassunk, hogy a pénzünkért valóban azt kapjuk, amit elvárunk. 

 

Forrás:http://cotcot.hu/cikk/2009/03/06/a-tisztasag-ara